Napok óta nincs kedvem a géphez. Néz rám a kis lencséivel a sapin keresztül és búslakodik. De nem érzem, hogy bármit is meg kéne örökítenem, nem tudnám átadni azt ami épp átjár. Hosszú idő után tisztázódtak a dolgok és most egyszerűen jó. Egy valami nyomaszt, de az sajnos nem rajtam áll, úgyhogy marad továbbra is a várakozás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése